Míg a fordításról való gondolkodás több száz éven át egyfajta normativitás jellemezte (irányt mutatni a fordítóknak), addig a XX. század 2. felében kibontakozó nyelvészeti fordításelmélet szigorúan leíró szemlélet képviselt. Hívei határozottan elzárkóztak a fordítások értékelésétől, ezt nem tartották feladatuknak; mindent fordításként fogadtak el, amit a fordító annak szánt, és kizárólag ezeknek a szövegeknek a vizsgálata érdekelte őket. Az viszont ellentmond a józan észnek, ha azt feltételezzük, hogy minden fordítás úgy jó, ahogy van. A fordítás jellegzetesen nyilvános nyelvhasználat, tehát a szöveg létrehozójának emelt szintű elvárásoknak kell megfelelnie a szöveg érthetőségével és formai helyességével, illetve elfogadhatóságával kapcsolatban. Ha a megrendelő tudományosan, leíró szemlélettel közelítené meg a fordítást, bármilyen érthetetlen, hasznavehetetlen fordítást kapna is a pénzéért, el kellene azt fogadnia, fordítás Debrecen.