A 19. századi gondolkodókat nem a fordításnak mint jelenségnek a minél alaposabb, minél egzaktabb leírása foglalkoztatta, inkább bizonyos fordítói elvek megfogalmazására törekedtek. Amit ma, a 20. század második felében
fordítástudománynak, fordításelméletnek nevezünk (vö.: sience of translation, theory of translation, Übersetzungswissenschaft, Translationswissenschaft, tyeorija perevoda, nauka o perevogye, perevodovegyenyije stb.), az elsősorban nyelvészeti diszciplína, melynek célja a fordítás folyamatának nyelvészeti leírása, az egyik nyelvről a másikra való átlépés folyamatának nyelvészeti modellálása. Napjaink fordítástudománya elsősorban leíró és nem előíró. Deskriptív és nem preskriptív. Napjaink fordítástudománya kerüli az értékelést, míg a 19. századi
írókat, kritikusokat elsősorban az foglalkoztatta, milyennek kell lennie a jó fordításnak, fordítás Debrecen. Általánosítási törekvéseiket nem az vezérelte, hogy minél többet tudjunk meg a fordítás folyamatáról, hanem az, hogy minél több művet fordítsanak le idegen nyelvekből magyarra, ezt minél jobb színvonalon tegyék, s ezáltal gazdagodjék a magyar nyelv és a magyar kultúra.(Forrás)